1.fejezet     Én és a távolság

Camilla vagyok, 17 éves, vörös hajam akár mint a nap alkonyatnál, barna szemeim peddig a gesztenyére emlékeztetnek. Nagyon hétköznapi lány vagyok, attól eltérve hogy megőrülök a One Directionért. Ha róluk van szó teljesen bezsongok és hihetetlenül őrült leszek, ne akarjátok tudni mennyire. Egyetlen nagy álmom az hogy végre láthassam őket, és akár egy pillanatig de megölelni mindannyiukat. Nagyon de nagyon szeretném ezt az álmomat teljesíteni, bármit megtennék a világon ha lenne egy esélyem ezt megvalósítani. Az összes fiú közül Niall az a személy akiért igazán oda vagyok, talán az vonz magához hogy rejtélyes és titkokkal van teli amit én szeretnék majd egykor megfejteni. De nem látom ennek nagy esélyét mert 3962km van köztünk, ugyanis én Turkeyben lakok Mersinben, ami igazán hatalmas távolság. De egyszer le fogom győzni ezeket a kilómétereket csak miatta, miattuk. 

2.fejezet    A szerencsés..:/

Egyik nap felhívott a barátnőm Enikő. A hangja alapján nagyon boldognak tűnhetett.Londonban lakik a szerencsés de még ő se volt One Directionos fellépésen. Most viszont akkora mázlija volt hogy elmehet egy fellépésükre, anélkül hogy egy árva figyinget is kellen fizetnie, ugyanis nyerte a jegyeket.S mikor meghallottam hogy jegyeket..

-Istenem, most azt mondtad jegyeket!?

-Jahham. -szólt vissza

-Na éééés..????

-Nem szeretnél valakit elhívni??   -tudakolni akartam vele hogy el akarok menni

-Csak azt vártam hogy hízelegj :)

-Persze hogy téged hívlak el.

-Akkor. Megtisztelnél azzal hogy velem tartasz a One Direction koncertre?

-Igeeeeeeeen, nagyon persze megyek is. -hamarkodva tettem lea telefont és majd ki csattantam a bőrömből az örömtől. Mind addig amíg megnem kérdeztem a szüleimet. Egy szó "NEM", óh istenem peddig rohadtul akartam menni. Sajnos már túl bele éltem magamat a dologba, és nem szerettem volna ennyibe hagyni. Végül már annyit könyörögtem hogy valami csodatánt mégis elngedtek. Az elképesztő hírt rögtön el is mondtam Enikőnek.

-Elengedtek! -ordítottam bele a telefonba

-Nagyszerű, jajj de várom már!!!! -velem eggyütt örült a barátnőm

-Siess Londonba!

Mielött még letette volna telefont hallotam hogy a háttérben sikít, biztosan az örömtől. Az éjszaka nem aludtam semmit, izgultam a holnaptól, amit még megse terveztem. Úgy döntöttem hogy az első géppel felszállok ami egyenesen Londonba visz és ott is termek.

3.fejezet    Megszívtam.

Reggel felkeltem, bepakoltam az útra és indulni készen áltam mikor Josh lépett be  a szobámba, az idegesítő öcsém. Maga az ördög, bunkó kisgyerek

-Megszívtaaaaad! -kinyujtotta  a nyelvét és kiszaladt a szobából

Nem értettem mi a fenének mondta ezt, biztosan rájött az 5 perc, vagy csak eleve ilyen hülye. Nem érdekelt igazából Josh, felkaptam a csomagomat és már a lent is voltam az emeletről. 

-Camilla, drágám, gyere ide! -szólt anyu a konyhából

-Megyeeek! -bár nem akartam már elbúcsúzni hisz holnap ismét itt vagyok

-Annyira fogsz hiányozni, nagyon vigyázz magadra. -cirógatott anya

-Jólvan vigyázok, de mostmár engedj levegőt is venni!

Elengedett és én már ott se voltam, siettem a repülőtérre hisz minnél előbb Londonban szerettem volna lennni. Nem volt időm még leülni se röktön be is mondták a repülőmet és peddig igyekeztem hogy még megtudjam venni a jegyemet és még időben fel is szálhassak. Mindent sikerrel véghezvittem, felültem repülőre és indultunk is. Pár percel később...

-Kedves utasaink..kellemes utazást kívánunk Lyonba, legyen szép napjuk!

-Elnézést! 

-Lyont mondott? -kérdeztem a körülöttem ülőket

-Igen, miért maga nem oda megy?

-Hát kicsit sem oda megyek, én azt hittem ez a Londoni gép.!

Nem aggódtam mert onnan is megy egy repülő ami Londonba megy, ezt biztosan félrehallottam.

-Holnap indul a repülő!!!!????

-Ez most komoly, addig hol, mit csináljak? -tétlenkedtem

Végül egy szállodában szálltam meg, a szüleimet peddig értesítettem hogy tovább maradok a megbeszéltnél, sajnálatos módon. Reggel mikor felkeltem igyekeztem ismét a repülőtérre, közben a barátnőm is felhívott, hogy hol vagyok már? Igyekeztem de figyelmesen halgattam végig azt amit bemondtak a hangszóróba, hogy mégegyszer előne fordulhasson ez a baleset. Most szerencsére jó gépre ültem fel.

4.fejezet   Hello London, hello One Direction!

Végre sikeresen, és éppen érkeztem meg Londonba, álmaim városába. Azok az épületek..a piros nagy buszok..a Bing Beng és minden más varázslatos volt. De nem értem rá nézelődni hisz ma lessz a One Direction fellépés és siettem Enikőhöz hogy a koncerten lehessünk minnél előbb. 

-Jajj de régen láttalak! -szólt hozzám Encsi mikor meglátott

-Elképzelhetetlenül, régen. -fokosztam

Miután a nagy lelkizés végetért felöltöztünk és indultunk a koncert helyszínére. Nem tudom, most vagy korán...vagy rossz helyszínre érkeztünk még senki se volt ott de pár perc múlva mégis gyűlni kezdtek a tini lányok szószerint csak tini lányok. Akkora megnyugodtunk és elfoglalni indultunk a helyünket mikor a pénztáros hölgy állított meg minket.

-Aki nyerte a jegyeket figyelje a karszallagon álló számokat, szerencsések lehettek!

Nekem a 6 szám Enikőnek a 7 szám jutott. Nem törődtem vele mert 20 lánynak volt pont erre esélye, hihetetlen lenne ha pont én vagy Enikő lenne a szerencsés, vagy éppenséggel mind kettőnk. Mikorra megtelt a helyszín elindult a zene és a fiúk is felszaladtak a színpadra. Ahogy mindenki más mi is sikítoztunk és izgatottak voltunk. Nem hittem el hogy pont most, pont velem történik ez, Niall elöttem énekelt mintha a dal nekem szólt volna, egyedül nekem senki másnak. Nagyon szuper volt a koncert de még ez a számos bigyó is hátra volt, hát megvártuk de nem számítottunk semmi komolyra, de mikor meghallottuk azt hogy a fiúkkal énekelhetünk de csak az akinek a számát mondják rémesen izgulni kezdtünk. De emellett mégse reménykedtem annyira. Zayn húzott először egy kalapból

-4-es! -mondta fel a számot Zayn

Egy 13 én küröli volt a szerencsés, annyira örült hogy nem tudom elmagyarázni.

Másodjára Liam húzott

-16-os gyere fel mellém! -szólt Liam

Louis volt a következő, Enikő annyira szorította  a kezemet hogy úgy éreztem porrá töri az ujjaimat. Mert ő pont Louisért van annyira oda mint én Niallért.

-9-es! -mondta Lou

Sóhajtott eggyett Enikő és elszomorodott

-Hoppá, véletlenül kettőt húztam ki, elnézést. -szólt még gyorsan Louis

-Na már..nem mindeggy?

-7-es te is fáradj fel kérlek a színpadra, ide mellém! -szólt elmosolyodva Lou

Enikő nem bírta elhinni, megmerevedett arcal sétált fel a színpadra Louis mellé. Én lentről figyeltem Enikőt és integettem de ő megse moccant. Ezután arra gondoltam ha Enikőnek akkor nekem is lehet ekkora szerencsém. Pont Niall következett

-19-es! -mondta Niall

Hát nem én voltam az a lány, sajnos. Na márcsak Harry maradt soron.

-6-os! -kiabálta ki a számot Harry

-Én? -néztem szét tétlenül

-Igen, ha te vagya 6-os. -szólt a mellettem álló lány

Felfáradtam a színpadra Harry mellé és énekeltünk, mi a Momentset énekeltük. Gyönyörű szép volt bár én inkább Niall felé közeledtem. Nem zavarta Haroldot de biztosan nem is örült neki. Miután ez is véget ért kaptunk egy autógrammot tőlük és egy közös képet is csinálhattunk velük. Nagyon hálás voltam Enikőnek, igazán jó barát hogy negem hívott el, szeretem. Ez egy tökéletes nap volt, akinek szerencséje volt holnap is lehet. Megint kaptunk 2 ingyen jegyet a holnapi fellépésükre, elámultam, ez egy csoda hétnek ígérkezik.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
One Direction Szerelem - © 2008 - 2025 - onedirectionszerelem.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat